Munkanapló

Szombaton frissítés volt a rendszeren, s valami oknál fogva beengedni beenged, de szerkeszteni nem lehetséges, így aktualizálni sem lehet. Lehethogy ennél az új rendszernél van a gond, de ezt csak akkor tudom megnézni, ha felszabadul valamelyik más operációs rendszerű számítógép. Tehát addig is, 783-19930302, ami volt múlt év április 4-én, valamint 777-19930202, ami pedig 2018. május 16-án is aktuális volt. Továbbmenve s átgondolva, két évvel ezelőtt ott van, esetleg várom az illetőket Hódmezővásárhelyen vagy Sopronban lévő rendszermagban.

Bocsánat, hogy nem számoltam be róla, de 2021. március 9-én lebuktak hazánk egyházi szabadkőművesei, s most már biztosan ki lehet mondani, amit eddig is tudtunk, csak nem akartuk elhinni, hogy ilyen megtörténhet. A visszhangja pedig az, hogy se a Kultúra, se a Nagyvilág rovatban nem jelennek meg az új bejegyzések, akkor meg minek idegesítsem magamat. S ha ez megtörtént, akkor el lehet mondani, hogy Magyarország olyan mérhetetlen hitehagyásban tengődik, ami a megmaradtaknak a felelősségét növeli, hogy végre valahára kiszabaduljon a rabságból, a szolgaság börtönéből.

 

2021. március 9.

Jézusom. A tehetetlenség óráit élem át újra. Egyre csak a Kereszthez való odaszögelésed jut erről eszembe.

Jézus: Tudom mire gondolsz kicsim. Ahogy ti emberek szoktátok mondani, „a helyzet fokozódik”. A templomok ugyan nyitva vannak korlátozott ideig, de a szentmiséket nem látogathatjátok.

Ez a helyzet kísértetiesen hasonlít a tavalyi állapotokhoz. Egyházam most már nem is csak kullog – ahogy korábban mondtam – a világ után, hanem a világ harci díszeit felöltve, szinte kérkedik a korlátozásival. A kullogásban van némi alázat, vagy szemernyi beletörődöttség. Ez az egyház már előljár, mellétt döngetve az emberi szabályok és korlátozások betartatásában, megfeledkezvén arról, hogy az egyház Krisztus teste. „Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai” (1 Kor12,27). Azé a Krisztusé, aki amikor a Földön élt, csodákat tett, lecsendesítette a háborgó tengert, meggyógyította a leprást és minden betegséget meggyógyított, halottakat támasztott fel.

Hol van az Egyház hite?

Vajon hatékony lenne-e a Szentségimádások megsokszorozása?

Vajon hisznek-e papjaitok és püspökeitek a szentelményekben?

Vajon ha egy nagy átfogó szent böjtöt hirdetnének ebben a járványos időben és imára és a keresztútjárásra hívnák a népet, meg tudnák-e fékezni a járvány?

Ha kivinnék az Oltáriszentséget az utcákra, terekre, kórházakba.

Vajon lennének-e gyógyulások?

A kérdéseim sajnos süket fülekre találnak. A papság a világra figyel, a médiára az emberi okoskodásokra és nem Jézusára tekint.

Nektek felszentel szolgáim leborulva, kezeiteket kitárva – mint a felszentelésetek órájában – kellene  most az üres templomaitokban leborulni előttem, az Oltáriszentség előtt és könyörögni a rátok bízott nyájért, a világért, a testi és lelki gyógyulásokért. Kérni a bölcsesség és a tisztánlátás kegyelmét.

Kivonulni végre a világból, bedugni füleiteket, becsukni szemeiteket, és végre kinyitni szíveteket, hogy felismerjétek Uratok Jézus Krisztus akaratát.

Uram imádkozom papjainkért és azért, hogy a Húsvétot méltóképpen ünnepelhessük meg .

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot. Ámen

Gyermekem, megáldalak az erőslelkűség kegyelmével az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Jézus bátor harcosa.